"Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik."
(Mahatma Gandhi)

Egy kis történelem 

 A pumi őshonos fajtánk, hazánk területén alakult ki a 17-18. század folyamán a puli és a merinói juhnyájakat hazánkba kísérő terrier jellegű pásztorkutyák kereszteződéséből. Így jött létre a pulinál rövidebb szőrű, lebicsakló fülű terelőkutya, amely gyorsan népszerű lett a pásztorok között, hiszen minden jószág mellett használható volt. A pumi elnevezést, amely valószínűleg Pomeránia nevéből származik, először 1795-ben írták le, majd Pethe Ferenc is megemlíti a Természet Históriája című művében 1815-ben. Első ismert tenyésztője gróf Festetics Sámuel volt.

Sokáig a pulit és a pumit nem tekintették különálló fajtáknak, csak 1920-ban történt meg a két fajta elkülönítése. A pumi első fajtaleírását 1924-ben dr. Raitsits Emil készítette. A II. világháború után az 1960-as években kezdődött újra a tenyésztés meglehetősen heterogén küllemű egyedekkel. Az Ócsag Imre által irányított nemesítés sokat javított a fajta megjelenésén.

Általános megjelenés
Középnagy testű, nagyon élénk vérmérsékletű, bohókás megjelenésű, terrier jellegű pásztorkutya. A terrier jelleget leghatározottabban a feje mutatja: az arcorri része megnyúlt, füle felálló, melynek felső egyharmada előre bicsaklik. Törzse és a végtagok oldalról négyzetes formát mutatnak. Nyaktartása a közepesnél magasabb, állandóan figyelő jellegű. Szőrzete középhosszú, göndör, vagy hullámos, tincsekbe rendeződő. Több színben előfordul, de mindig egyöntetű kell, hogy legyen.

Fontos méretarányok
Testhossz / Marmagasság: 1/1
Mellkasmélység / marmagasság: 45-50/100
Mellszélesség / marmagasság: 30-33/100
A nyak hossza megegyezik a fej hosszával, és a marmagasság 45 %-át teszi ki. Az orr hossza a fejhossz 45-50 %-a.

Viselkedés és jellem
Nyughatatlan vérmérsékletű, nagy munkakedvvel megáldott, rendkívül élénk terelő eb. Vakmerően bátor, az idegenekkel szemben bizalmatlan. Értelmessége, élénksége, véleményalkotó és -nyilvánító képessége, rámenős természete miatt mindig magára vonja a figyelmet. Elég hangos fajta. Egész megjelenése tettrekészséget és hatalmas temperarumot sugároz. Állása, figyelő magatartása mindig tevékenykedő testtartást mutat. Félénkség, vagy flegma viselkedés - fajtaidegen tulajdonság.     

   "2004-ben az Országgyűlés nemzeti kinccsé nyilvánította az őshonos nemzeti állatainkat, köztük a pumit is. A hivatalos kinyilvánítás tehát megtörtént, a tanítók, tanárok, népművelők és a média feladata a következő lépés, hogy - amiként a hungarikumok palettájából a fütyülős barackról és a tokaji aszúról mindenki tud - a kilenc magyar kutyafajtát is minden magyar kisdiák felismerje és ismerje, hogy később ők adhassák át fiaiknak és lányaiknak a hűséges magyar kutyafajták szeretetét, megbecsülését." 
Dr. Tóth Zsigmond

"Csak annak a nemzetnek van jövője,
                                   mely megbecsüli önmagát.
Csak az a nemzet becsüli meg önmagát,
                                   mely megbecsüli értékeit.
Szeressük és becsüljük meg a magyar kutyát."

Megosztás

Link: